Szomorúság után
Emlék bujkált a kenyér zamatában,
mit a gyarló kocsmába térve kaptam,
a kikötő szűk, néptelen zugában,
s még számban érzem nyers ízét a sörnek,
ahogy pihenek, ülve félutamban.
Szemközt az őrtorony, meg a ködös hegy.
Lelkem már megbirkózott bánatával,
s új szemmel néz az antik alkonyatban
egy révkalauzt terhes asszonyával,
meg egy hajót, amelynek ócska fája
revesen meg-megcsillámlik a napban,
s kéménye két árbocnyi nagy, akárha
gyermekrajz volna, mit húsz éve róttam.
S ki gondolta volna, hogy életemben
annyi édes-szép gondban fáradozzam,
s ennyi magányos boldogság teremjen!
Rónay György ford.
Búcsú
Én is tudom, te se feledd.
A versek is olyanok, mint a szappan-
buborék: az fölszáll, ez lent reked.
Rónay György ford.
