Ne feledd
a tért...
Ne feledd a tért, hol ők elestek,
Az utósó s a legjobb vitézek;
Mind elmentek és kedves reményink
Velök mentek, egy sírban enyésznek.
Oh, ha visszanyernők a haláltól
A szíveket,
mik előbb dobogtak,
Ujra víni a
szabadság harczát
Szine előtt a magas mennyboltnak!
Pillanatra ha lehullna lánczunk,
Melyet ott ránk a zsarnok szoríta:
Nincsen ember, nincsen isten, a ki
Minket ujra megkötözni bírna!
Vége van… de bár a történetben
Ottan áll a győző-név ragyogva,
Átkozott az a dicsőség, a mely
A szabadok sziveit tapodja.
Sokkal drágább a sír és a börtön,
Melyet honfi-névnek fénye tölt meg,
Mint a győzelmi oszlop, a mit
A szabadság romjain emeltek.
Petőfi Sándor ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése