2013. augusztus 20., kedd
Francois Villon: Ballade des langues envieuses (Az irigy nyelvek balladája)
Az irigy nyelvek balladája
Végy arzénes savat, salétromot,
S avas fattyút habos lúggal maratva;
Hozzá olvadt ólombul egy csomót,
Forró szurokkal, kénnel elhabarva,
Zsidónő piszkát is hozzá vakarva;
S vedd leprás ember lábmosó levét,
Meg ócska bocskor átizzadt belét
Áspis kigyó sürű vérébe mártva;
Tégy hozzá róka-, farkas-, borz-epét
- S az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!
Fogj egy halászni rest, fekete macskát,
Vénet, fogatlant: szedd ki velejét;
Vedd veszett kutya szájának a habját
Meg kehes öszvér sárga köpetét,
S ügyelve apró csipetekre tépd;
Frissébe mindezt egy péppé zatyuljad
Csatorna-lében, hol gyikok lapúlnak,
Folyik mérges kigyó és béka nyála,
Patkányok, s egyéb nemes vadak úsznak,
- S az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!
Vedd élő vízisikló köldökét
És rakd vigyázva gyilkos szublimátba;
Holdtöltekor tégy hozzá régi vért,
Mely megalvadt a borbélytálban állva,
S egy részin barna, másutt hagymasárga;
Végy szutykos teknőbül pelenka-lét;
Gyüjts össze vedlő rossz sebet, fekélyt
Egy szajha öblitő vizébe hányva
(Nem járt lebujban az, ki meg nem ért)
- S az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!
Ajánlás
Jó Herceg, törd át mind e csemegét,
Ha szitád, rostád, zsákod nem elég,
Egy sárga ülepű gyatyán, vigyázva
- De disznó-szarral ízesítsd elébb -
- S az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!
Mészöly Dezső ford.
Guillaume Apollinaire: Clotilde
Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén felszökött
Mélabú alussza álmát
Szerelem s megvetés között
Árnyaink is ideérnek
Kiket szétszór majd az éj
A nap is melytől sötétek
Velük együtt kihúnyni tér
A források istennői
Gyűrűztetik fürtjüket
Menj azt a szép árnyat űzni
Kit nem akarnod nem lehet
Vas István ford.
2013. augusztus 17., szombat
Quintus H. Flaccus Horatius: Albius Tibullushoz (A szerelmi csalódásról)
Albius Tibullushoz (A szerelmi csalódásról)
Albius, ne ereszd búnak azért fejed,
mert gőgös Glycerád hűtelen elhagyott.
Bús dalt zengeni kár, hogy helyeden ma már
új, ifjabb szerető ragyog.
Így szenved lobogó-fürtü Lycoris is,
Cyrusért aki ég, s Cyrus a jéghideg
szépségű Pholoét üldözi; ám előbb
köt farkassal az őz frigyet,
mint gyengéd Pholoé véle, ki fajtalan!
Így játszik Venusunk; szívesen egybehoz
egymástól elütő párokat, érc-igát
rájuk téve kegyetlenül.
Lám én is, noha egy szebb szerelem hivott,
tűröm, hogy rabul ejt kőszivü Myrtala,
volt rabnő, szilajabb, mint a vad Adria,
mely mardossa Calábriát.
Bede Anna ford.
Francesco Petrarca: Io canterei d'amor si novamente (Szerelemről dalolnék oly merészen...)
Szerelemről dalolnék oly merészen...
Szerelemről dalolnék oly merészen,
hogy kőkemény kebléből százezernyi
sóhajtás szállna egy nap, s százezernyi
vágy gyúlna lángra megfagyott szívében,
s változni látnám pírban s hófehérben
arcát, szemét könnyezni s erre-arra vetni
búsulva, mintha szánakozna ennyi
hibája által ejtett szenvedésen,
s a tűzpiros rózsát az arc havában
megnyílni, és ama csodás fehéret
- márvánnyá dermeszt e Gorgó-igézet -,
s egész magát, így éltem e szakában
nem bánatot, de büszkeséget érzek,
hogy sorsom még későbbre őrizett meg.
Simon Gyula ford.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)