Szerelemről dalolnék oly merészen...
Szerelemről dalolnék oly merészen,
hogy kőkemény kebléből százezernyi
sóhajtás szállna egy nap, s százezernyi
vágy gyúlna lángra megfagyott szívében,
s változni látnám pírban s hófehérben
arcát, szemét könnyezni s erre-arra vetni
búsulva, mintha szánakozna ennyi
hibája által ejtett szenvedésen,
s a tűzpiros rózsát az arc havában
megnyílni, és ama csodás fehéret
- márvánnyá dermeszt e Gorgó-igézet -,
s egész magát, így éltem e szakában
nem bánatot, de büszkeséget érzek,
hogy sorsom még későbbre őrizett meg.
Simon Gyula ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése