Giuseppe Ungaretti: Nyugalom, Szobor, Csillagok

                                        Nyugalom

                                 A szőlő megérett, barázdáktól csíkosak a földek,

                                 Eltépi magát a felhőktől a hegy.

                                 A nyár porlepte tükreire

                                 Rátelepül az árnyék,

                                 A tétova ujjak közt

                                 Világos a fényük

                                 És távoliak már.

                                 A fecskékkel messzerepül

                                 Az utolsó gyötrő fájdalom is.

                                                                                               Végh György ford.

                                     Szobor

                                 Kővé vált ifjúságom,

                                 Szobra, szobra az emberi nyomornak…

                                 A nagy karaván hosszú útja végén

                                 Ajka hegyével

                                 Koptatja a sziklát.

                                                                                             Rába György ford.

                                    Csillagok

                                 Fellobognak a mesék a magasban.

                                 Az első szélre levélként pörögnek.

                                 De támad új fuvallat,

                                 És felizzanak újra a sziporkák.

                                                                                                Rába György ford.

Giuseppe Ungaretti: Ajándék, Csillag

                                     Ajándék

                                Most már elalhatsz, nyugtalan szív,

                                Aludj, aludj csak, rajta.

                                Aludj, a tél

                                Rád rontott, fenyegetve

                                Üvölt: „Megöllek,

                                S nem lesz több álmod.”

                                A békességet kínálgatja, mondod,

                                Szám a szivednek,

                                Aludj csak, rajta, békén,

                                Rajta, figyelj szerelmesed szavára,

                                Hogy legyőzhesd a halált, nyugtalan szív.

                                                                                   Rónay György ford.

                                   Csillag

                                Csillag, egyetlen csillagom,

                                Magányos csillag éjem nyomorában,

                                Egyedül nekem fénylesz,

                                De nekem, csillag,

                                Akit sohasem szűnsz meg beragyogni,

                                Túl rövidre mérték ki az idődet,

                                S fényedet, mely eláraszt,

                                Így csak annál metszőbbé edzi bennem

                                A kétségbeesés.

                                                                                   Rónay György ford.