Nyugalom
A szőlő megérett, barázdáktól csíkosak a földek,
Eltépi magát a felhőktől a hegy.
A nyár porlepte tükreire
Rátelepül az árnyék,
A tétova ujjak közt
Világos a fényük
És távoliak már.
A fecskékkel messzerepül
Az utolsó gyötrő fájdalom is.
Végh György ford.
Szobor
Kővé vált ifjúságom,
Szobra, szobra az emberi nyomornak…
A nagy karaván hosszú útja végén
Ajka hegyével
Koptatja a sziklát.
Rába György ford.
Csillagok
Fellobognak a mesék a magasban.
Az első szélre levélként pörögnek.
De támad új fuvallat,
És felizzanak újra a sziporkák.
Rába György ford.
Mély értelmű sorok.
VálaszTörlés