A magánhangzók szonettje
Szurok Á! Hó É! Rőt I! Zöld Ü! Kék O! - csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!
Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok,
kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!
Ü!: az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -
Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben virágok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!
Tóth Árpád ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése