William Butler Yeats: Ha majd megöregszel (When You Are Old)

                               Ha majd megöregszel

  

                                     Ha megöregszel, őszen, álmodón,

                                     Bólintva tűznek, könyvem levéve,

                                     Lassan olvasva, bársony tekintete

                                     Az álomnak követ, szemed árnyalón

                                     Mély; hányan szerették édes kellemed,

                                     És szépséged hamis vagy igaz mód;

                                     Egy szerette zarándok-lelked, folyód,

                                     S szomorú, lassan változó jellemed.

                                     Meghajolsz az izzó korlát mellett,

                                     Mormolva szomorún: elszökött a szép

                                     Szerelem, hegyek magasán, mint a fény,

                                     Elrejtőzve csillagkoronák felett.

                                                                                                Sánta Zsolt ford.

                    Az eredeti vers:

                                                    When You Are Old
                                                  By William Butler Yeats (1865 - 1939)

 

                                     When you are old and grey and full of sleep,
                                     And nodding by the fire, take down this book,
                                     And slowly read, and dream of the soft look
                                     Your eyes had once, and of their shadows deep;

                                     How many loved your moments of glad grace,
                                     And loved your beauty with love false or true,
                                     But one man loved the pilgrim soul in you,
                                     And loved the sorrows of your changing face;

                                     And bending down beside the glowing bars,
                                     Murmur, a little sadly, how Love fled
                                     And paced upon the mountains overhead
                                     And hid his face amid a crowd of stars.