2016. március 20., vasárnap

William Wordsworth: A Velencei Köztársaság széthullására (On the Extinction of the Venetian Republic)









                   A Velencei Köztársaság széthullására



                                 Hűbérese a ragyogó Kelet volt;
                                 A Nyugat védelmezője: Velence
                                 értéke tág s nem hullott születése-
                                 kor, a szabadság gyermeke, gyermekkor-

                                 ban első, te szűz város, fénylő, szabad;
                                 Fortélyt törő, erőszakot leverő;
                                 Ő, a házastársát lágyan megnyerő,
                                 az örökkévaló Tengert, mely hanyag.

                                 És hogy dicsősége enyészni vágyott,
                                 neve fúlt, ereje romlásnak indult;
                                 A sarc fizetve lett, az érdem halott,

                                 mikor éltére a végső nap bukott:
                                 Búsuljunk, mi férfiak: Árnya virult,
                                 És nagyság helyett mindez csak gyászt hagyott.




                                                                                                    Sánta Zsolt ford.


               Az eredeti vers:



                                On the Extinction of the Venetian Republic
                                             By William Wordsworth (1770 - 1850)


                                 Once did She hold the gorgeous east in fee;
                                 And was the safeguard of the west: the worth
                                 Of Venice did not fall below her birth,
                                 Venice, the eldest Child of Liberty.
                                 She was a maiden City, bright and free;
                                 No guile seduced, no force could violate;
                                 And, when she took unto herself a Mate,
                                 She must espouse the everlasting Sea.
                                 And what if she had seen those glories fade,
                                 Those titles vanish, and that strength decay;
                                 Yet shall some tribute of regret be paid
                                 When her long life hath reached its final day:
                                 Men are we, and must grieve when even the Shade
                                 Of that which once was great is passed away.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése