Ha megöregszel
Ha megöregszel s szürke néneként
Ott bólogatsz a tűznél, könyvemet
Lapozd, idézve ifju-szép szemed
Mélységes árnya közt a puha fényt,
S hogy szépséged s hulló mosolyodat
Hányan szerették, hány hű s ál-barát,
De változékony arcod bánatát
S zarándok-lelked egy szerette csak.
S míg meghajolsz
az izzó rács fele,
Szomorkás kedvvel súgd: a szerelem
Elillant, elszállt túl a hegyeken,
S csillagfüzér közt bujt meg szép feje.
Kardos László ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése