Paul Verlaine: Green, Csak menj tovább

                                   Green

                          Gyümölcsök és virág és ágak lombja: vedd el,

                          s vedd szívem is, amely csak tehozzád hajol.

                          Csak ezt hoztam: ne tépd össze fehér kezeddel,

                          s legyen szép szemeid öröme e csokor.

                          Siettem; elborít még a hajnali harmat,

                          mely a friss szélben a homlokomra fagyott.

                          Ha eléd borulok, drága pillanatoknak

                          álma feledteti, hogy mily fáradt vagyok.

                          Hadd hajtsam fejemet ifjú kis kebleidre,

                          még benne zengenek utolsó csókjaid;

                          engedd, jó vihara hadd csendesüljön így le,

                          s hogy még pihensz, veled aludjam egy kicsit.

                                                                                           Szabó Lőrinc ford.

                      Csak menj tovább

                          Csak menj tovább és ne emészd magad!

                          Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj

                          s vidd az egyetlen kincset, ami drága,

                          s puszta fegyvered a hadakozásra:

                          a lelki szegénységet s Istened.

                          És főként föl ne add szived reményét.

                          Mit számít egy kis szenvedés s sötétség?

                          Utad jó, s végén a halál fogad.

                          Igen, főként a reményt föl ne add,

                          hogy holtod öröm-ágyat vet neked.

                          Tedd jóvá magad, ahogy csak tudod.

                          Az élet rút, de mégis a hugod.

                          Menj fölfelé, egyszerűn, sőt dalolj hát,

                          s távol legyen tőled az az okosság,

                          mely sunyin megkisérti hitedet.

                          Menj, gyermek-egyszerűn, és megalázva

                          magad, mint bűnös, ki a bűnt utálja,

                          dalolj, sőt légy víg, nehogy utadon

                          álomba merítsen az unalom,

                          mit az ellenség küldhet ellened.

                          Nevess a vén Csábítón s vén Cselén,

                          mert a Béke vár a hegy tetején

                          harsonás, diadalmi ragyogásban.

                          Fuss a fehér-fekete éjszakában.

                          Már kiterjeszti a fejed felett

                          győztes szárnyát az Őrangyal vidáman.

                                                                                   Rónay György ford.