Rajnai fenyők
A fenyőkön hegyes süveg
Fölvették bő köpenyüket
Akár a csillagászok
S köszöntik kidőlt vérüket
A Rajnán úszó sok naszádot
Tudják a hét ars titkait
Mestereik a bátyjaik
Vén fenyők nagy poéták
Sorsuk hogy ragyogjanak itt
Pompásabban mint a planéták
Ragyogjanak behavazott
Ágakkal és mint csillagok
Karácsony örömére
A bűvöletbe ringatott
Tártkarú fenyők ünnepére
Szép muzsikusok a fenyők
Őszesti szélben zengik ők
A karácsonyt a régit
S zord mágusok vihar előtt
A morajló eget igézik
Télen a szárnyuk leng suhog
Ilyenkor fehér kerubok
Váltják föl a fenyőket
Nyáron mint bölcs rabbínusok
Vagy mint öreg lányok tünődnek
A fenyők kóbor orvosok
Kínálják a
jó balzsamot
Mikor a hegy vajúdik
És az orkánban fölzokog
Egy-egy vén fenyő a földre hullik
Rónay György ford.
Alkony
Marie Laurencinnak
Hunyóban a fény a gyepen
Borzongatja a holtak árnya
Arlekínát
ki meztelen
Testét a tó tükrén csodálja
Egy öregedő sarlatán épp
Beharangozza a parádét
A fakó égen csillagok
Tejfehér tüze hunyorog
A sápadt bohóc színre táncol
Nézőit köszönti előbb
Bűvölőket Bohémiából
Néhány tündért s varázsvetőt
Az égről csillagot szakasztott
Most ujja hegyén pergeti
S a taktust lábával veri
Hozzá cimbalmon egy akasztott
Vak ringat egy szép kisdedet
Őzsuta gidákat vezet
A törpe szívszorongva
látja
Óriássá nő a pojáca
Rónay György ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése