Ne kérdd a szót
Ne kérdd a szót, amely mindenfelől határt szab
formátlanul gomolygó lelkünknek, kikiáltja
lángbetűkkel, s tündököl, mint a sárga
sáfrány füve közt egy poros lapálynak.
Ó, mily nyugodtan megy tovább az ember,
maga s mások barátja e világon,
s nem kíséri
árnyékát figyelemmel,
mit a hőség egy hámló falra rányom!
Ne kérdd a bűvigét, mely világok kulcsa tán,
csak néhány száraz-gally-szerű, torz szótagot
kínálunk.
Mondani néked azt tudjuk csupán,
ami nem vagyunk, s amit nem kívánunk.
Kálnoky László ford.
