Francesco Petrarca: Menjetek, fájó rímek, vár a szikla

                       Menjetek, fájó rímek, vár a szikla

                                  Menjetek, fájó rímek, vár a szikla,

                                  mely drága kincsem rejti el sötéten;

                                  hívjátok ott: ő majd felel az égben,

                                  bár földi részét mély sír fogja vissza.

                                  Mondjátok meg: hajóm már nem hasítja

                                  a vad tengert, fárasztó nékem élnem,

                                  s emlékét gyűjtve hullott lombja-képpen,

                                  megyek, lábam nyomába igazítva.

                                  Mint élőt s holtat őt látom magamban,

                                  nem – mint élőt, ki immár hallhatatlan,

                                  ismerje meg csak a világ, s csodálja!

                                  Kérem, figyeljen, hogyha nemsokára

                                  eltávozom, jöjjön elémbe lassan,

                                  s vonjon fel majd az égbe, oldalára.

                                                                                    Nemes Nagy Ágnes ford.

Michelangelo Buonarroti: Évekkel rakva, bűnnel teljesen, Magas hegyekben

                          Évekkel rakva, bűnnel teljesen

                                  Évekkel rakva, bűnnel teljesen,

                                  rossz szokásokba gyökerezve mélyen,

                                  itt vagyok mindkét halál közelében,

                                  s szívem most is méreggel etetem.

                                  Nincs erőm, hogy szokásom, életem,

                                  vágyam, sorsom önként jobbra cseréljem,

                                  ha égi oltalmad nem lesz vezérem,

                                  s nem lesz zabola tévelygésemen.

                                  Uram, nem elég, hogy hívsz, s hogy sietnék

                                  hozzád, csak mert lelkem – nem mint elébb:

                                  semmiből – újrateremted az égben.

                                  Mielőtt halandó terhem levennéd,

                                  rövidítsd meg utam meredekét,

                                  s tedd tisztává, biztossá visszatértem.

                                                                                              Rónay György ford.

                                Magas hegyekben

                                  Magas hegyekben, szirti meredélyen

                                  rejtve őrzött egy roppant szikla méhe;

                                  de lehulltam, s szándékom ellenére

                                  itt sínylődöm most e korcs törmelékben.

                                                                                           Rónay György ford.