Mily csoda
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében
olvadtam-égtem, most, mikor a lángja
kívül kihunyt, belül váltam parázsra,
s hevemtől lassan hamuvá enyészem.
Úgy fénylett előttem, míg érte égtem,
kínom fakasztó minden arcvonása,
hogy boldoggá tett puszta látomása,
s ünnep s öröm volt holtra gyötretésem.
De most, hogy az ég elrabolta tőlem
a fényes tüzet, mely égetve táplált,
úgy maradtam itt, mint hunyó zsarátnok.
S egy árva szikra nem marad belőlem,
úgy elhamvadok, ha szítani lángját
Ámor nem vet tüzemre új hasábot.
Rónay György ford.
Az égből jött
Az égből jött, halandó lénye látta
a poklot és a tisztítóhelyet,
majd újra Istenhez emelkedett,
hogy az igazság fényét ránk bocsássa.
Fényes csillag, elönti ragyogása,
érdemtelenül, szülőföldemet;
méltó bére a korcs föld nem lehet -
csak te lehetsz az, teremtő királya.
Dantéról szólok, kinek műveit
rosszul ismeri a hálátalan nép,
mely megveti a jók érdemeit.
Volnék ő! sorsa sorsom! lelke laknék
bennem: nincs földi ékesség, amit
száműzetéséért oda nem adnék.
Rónay György ford.
