2015. március 17., kedd

Giuseppe Ungaretti: Nyugalom, Szobor, Csillagok










                                        Nyugalom


                                 A szőlő megérett, barázdáktól csíkosak a földek,

                                 Eltépi magát a felhőktől a hegy.

                                 A nyár porlepte tükreire
                                 Rátelepül az árnyék,
                                 A tétova ujjak közt
                                 Világos a fényük
                                 És távoliak már.

                                 A fecskékkel messzerepül
                                 Az utolsó gyötrő fájdalom is.



                                                                                               Végh György ford.



                                     Szobor



                                 Kővé vált ifjúságom,
                                 Szobra, szobra az emberi nyomornak…

                                 A nagy karaván hosszú útja végén
                                 Ajka hegyével
                                 Koptatja a sziklát.



                                                                                             Rába György ford.




                                    Csillagok



                                 Fellobognak a mesék a magasban.

                                 Az első szélre levélként pörögnek.

                                 De támad új fuvallat,
                                 És felizzanak újra a sziporkák.




                                                                                                Rába György ford.






Giuseppe Ungaretti: Ajándék, Csillag











                                     Ajándék



                                Most már elalhatsz, nyugtalan szív,
                                Aludj, aludj csak, rajta.

                                Aludj, a tél
                                Rád rontott, fenyegetve
                                Üvölt: „Megöllek,
                                S nem lesz több álmod.”

                                A békességet kínálgatja, mondod,
                                Szám a szivednek,
                                Aludj csak, rajta, békén,
                                Rajta, figyelj szerelmesed szavára,
                                Hogy legyőzhesd a halált, nyugtalan szív.



                                                                                   Rónay György ford.





                                   Csillag



                                Csillag, egyetlen csillagom,
                                Magányos csillag éjem nyomorában,
                                Egyedül nekem fénylesz,
                                De nekem, csillag,
                                Akit sohasem szűnsz meg beragyogni,
                                Túl rövidre mérték ki az idődet,
                                S fényedet, mely eláraszt,
                                Így csak annál metszőbbé edzi bennem
                                A kétségbeesés.



                                                                                   Rónay György ford.