Elhagyatva
A varjuraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar -
boldog, kinek van otthona.
Sötéten állsz,
s hátra meredsz, - mióta már!
Mondd: merre szállsz
a tél elől, bolond madár?!
Feléd havas
sivár puszták ásitanak!
Nem nyugodhat az,
ki oly kifosztott, mint te vagy.
Sors átka ver:
téli bolyongással gyötör,
füst vagy, amely
mind hidegebb egekbe tör.
Károgd siket
pusztákba hörgő gyászdalod!
Vérzik szived?
Dacba, jégbe takarhatod!
A varjuraj
város felé surrog tova:
Hó lesz hamar -
Jaj, akinek nincs otthona!
Képes Géza ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése