A barátokhoz
( Tanács az árnyak ellen )
Rettentő zivatar gyűlt össze az égen. Esővel
s hóval zúdul reánk az ég.
Harsog a thrák Aquilo
erdőn s tengeren át. Élvezzük csak ki e napnak
percét, míg illik, cimborák,
míg viruló az erőnk.
Szálljanak arcunkról az öregség árnyai messze!
Hozz Torquatus consul alatt
szűrt, velem egykoru bort.
Szó se legyen másról! Isten kegyesen lecsitítja
tán majd e vészt. Hajadra tölts
illatozó olajat;
itt az idő, hogy Cylléné lantjára figyeljünk,
s terhes bajoktól szíveink
felszabadítsa a dal.
Mint a nemes Chiron oktatta az ifju Achilleust:
“Legyőzhetetlen földi lény!
Vízi Thetis fia! Vár
Assaracusnak földje, melyet vékonyka Scamander
hűs habja szel keresztül és
gyors-iramú Simois.
Onnan megtérted fonalát elvágta a Párka,
tengerszínű anyád se hoz
vissza hazádba soha.
Ott enyhítsd minden bajodat dallal meg itallal,
az aggodalmak és a gond
kellemes írjaival.”
Bede Anna ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése