Az
esküvés
Esküszön, szép LILLA! hidd el,
Hogy mióta kellemiddel
Megkötöztél engemet:
Már azóta semmi Szűznek,
Semmi Nyilnak, semmi Tűznek
Nem nyitom meg szívemet.
Esküszöm; 's e' szent Hitemnek,
Mellyet adtam Édesemnek,
Pontjait meg nem csalom.
Kérlek is reménykedéssel,
Hogy viszonti esküvéssel
Kösd le szíved', Angyalom!
Esküszöm hószín kezedre,
Rózsa-szádra, tűz-szemedre,
Hogy te lész' csak Kedvesem.
Esküszöm, hogy míg csak élek,
Más Szerelmet nem cserélek;
Vagy LILIM, vagy – Senki sem.
A'
pillantó szemek
Ne kínozz LILLA! újabb ostromokkal;
Ne hányd olly' hasgató pillantatokkal
Felém villám szemed'.
Az verte szívemet halálos sebbe;
Ne szórj, ne szórj újabb dsidákat
ebbe,
Kíméld meg éltemet.
Nem látod-é, nem-é, miként
zsibongnak
Az Ámorok, miként rajmódra dongnak
Kökény szemed körűl?
Ki kis nyilát belőle rám ereszti,
Ki ellobbant szövétnekét gerjeszti,
Ki vesztemen örül.
Pillantatod' szárnyára egy felűle,
Szívem' titkos várába bérepűle,
És ott helyet fogott.
Zászlót ütött reményem' fő
tornyába;
Mindent letiprott már parányi lába -
Halld csak – mint tombol ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése