Tavaszi éj
Fekete fátylas ég alatt
Mezők és tornyok alszanak.
Alszik Milánó, Moszkva, mind,
A vágyaink és bajaink.
De lenn az áldott föld alatt
A szent csírák
nem alszanak.
Az örök erjedő erők,
Dúsan, vígan
gerjednek ők.
Szivek hamvából ég fele
Nő, nő az Élet gyökere.
Örök törvény parancsa szól,
S egy éj során száz hant alól
A sarj kikél, s minden felett
Arany napunk is fölnevet!
Májusi óda
Ó, emberek, az élet oly rövid,
Az útak végén az örök rög int.
Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?
Isten nevében az ember felett
Száz zsarnok ítélt
és kevélykedett.
Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!
Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!
Határok helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!
Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!
Versnek, zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.
Vörös májusra vígan
zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!
Legyen majális minden napodon,
Ó, Ember, hittel én ezt dalolom.
Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó, Ember, Testvér, be szeretlek én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése